Szaranszk

Ott tartunk vala, hogy mentem egy koncertre az egyik helyi iskolába. Az egyik magyar tanárral mentem. Még jó, hogy időben elindultunk, mert egy kicsit eltévedtünk, úgyhogy az utolsó percekben érkeztünk, de még éppen időben. A koncert jó volt, három magyar művet is előadtak! És mivel én is ott voltam, hát beszélnem kellett egy kicsit. És hogy izgalmas legyen, magyarul beszéltem, a magyar tanárnő meg fordított. Kaptunk kis füzetet is meg kitűzőt. Volt még néhány finn darab is, meg mordvin. Kb. 1 órás volt a koncert, de beszéltük, hogy ez pont elég volt. Ennél több már fárasztó lett volna.

Másnap találkoztunk a finn lektorral. Kicsit féltem tőle, mert nem tudtam, hogy milyen idős lesz, meg egyáltalán milyen lesz, de abszolút kellemes meglepetés ért! Ugyanolyan idős, mint én, az egyetlen „hibája”, hogy jobban beszél nálam angolul. Mondjuk ez nem annyira nehéz, mert felejtettem sajnos annyit az elmúlt 6 év alatt (még kimondani is szörnyű), hogy könnyen lehessen nálam jobban tudni angolul. De eddig még mindent megértett, amit mondtam, vagy aranyos volt, és úgy csinált!:P

A hét elején említették a tanszéken, hogy lesz egy koncert a Nemzeti Színházban, ahol mordvin dalokat fognak előadni, ha van kedvem, akkor menjek el. Nem volt ellenemre a dolog. Aztán mondták, hogy van két jegy, és akkor menjünk el Sannaval. Moszin neki adta oda a jegyeket, így írtam neki sömöst, és megbeszéltük, hol és mikor találkozunk. Ekkor volt alkalmunk igazán beszélgetni egymással. Kiderült, hogy egy nagyon jófej lány, és szerintem jól megértjük egymást. Mindketten kifogásoltuk, hogy minden lány magassarkúban jár, ha tud benne menni, ha nem, és hogy minden lány vastagon festi magát még akkor is, ha csak a sarki boltba megy le. Mentünk a színházhoz, elég hamar odaértünk, úgyhogy várhattunk. Vártunk-vártunk, de 10 perccel a kezdés előtt már kezdett gyanús lenni, hogy nincsenek emberek, és az ajtók sincsenek nyitva. Még telefonon is megkérdeztem, hogy biztos, hogy a Nemzeti Színházban lesz, mondták, hogy igen. Aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megnézni a kultúrházat. És nem ott volt a koncert?! Szerencsére nem késtünk sokat, csak negyedórát, de az még belefért. A „Kelu” együttes koncertje volt, és szerencsére ők nem a népzene diszkósított változatát képviselik! Mondtam Sannanak, hogy egyszer egy olyat is látnia kell, anélkül nem élet az élet! Személy szerint nagyon szeretem a mordvin népzenét. Nagyon tetszik a ritmusa, hogy nagyon sok szólamban énekelnek, úgy az egész.

A hétvégém aztán nyugisan telt, nem történt semmi érdekes, csak a szokásos: mosás, olvasás, zenehallgatás. Hétfőn zh-t írt a csoportom, ami annyira jól sikerült, hogy újra kell írniuk. Őrület! Nem mindenkinek, de akkor is. Na mindegy.

Pontosan nem tudom, hogy melyik nap, tegnap vagy ma, de érkezett, egy újabb finn nemzetiségű ember Szaranszkba. Igazából az volt a vicces, hogy reggel, amikor mentem suliba éppen majdnem összeütköztünk a lépcsőházban, mert egy szinttel alattam lakik. Aztán az órám után mentem be a tanszékre, hát ki van ott? Ő. Igazából nem tudom, hogy a finn férfiaknak ilyen jó génjeik vannak, vagy csak nekem van ilyen szerencsém, hogy mindig fiatalnak kinéző férfiakkal futok össze, de nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy 10 évvel idősebb nálam. Igen, tudom, a 35 éves ember még nem öreg, sőt, csak egyszerűen nem néz ki annyinak. Főleg a punkosra zselézett hajával!:) Sajnos nem marad sokáig, mert jövő hét csütörtökön már megy vissza Helsinkibe. De ő is aranyos. Vele is angolul beszéltünk. Amit ő beszélt a többi tanárral, azt én nem értettem, amit mi ketten beszéltünk, azt a többi tanár nem értette, amit én beszéltem a többi tanárral, azt ő nem értette. Remélem mindenki maga elé képzelte a helyzetet!