Persze tudtam, hogy elfelejtettem valamit leírni az előző alkalommal. Ezen a héten – egészen pontosan csütörtökön – volt egy magyar est az iskolában. Ehhez kellett mindenféle anyagokat gyűjteni a neten, és igyekeztünk valamilyen módon egy magyar ünnephez kapcsolni. Ekkor tette fel az egyik legkellemetlenebb kérdést az egyik szervező: mit is ünneplünk mi október 23-án. Igazából nem én éreztem magam kellemetlenül, bár gondolkodtam rajta, hogy is fogalmazzam meg szépen. Amikor elmondtam, hogy mi is történt 1956-ban, támadt egy kisebb zavart nevetés, és persze megegyeztünk abban, hogy ezt a témát annyira ne feszegessük, ha nem muszáj.
A magyar est egyébként elég jól sikerült: elhangoztak Petőfi versek, a másodévesek eljátszottak egy darabot, amit ők írtak, és a műsor végén elénekelték a Tavaszi szél vizet áraszt című halhatatlan népdalt. A dal alatt néhányszor eszembe jutott az 1986-os év. Nem azért, mintha bármire is emlékeznék arra az időre, mivel akkor még csak 2 éves voltam, de abban az évben volt a Queen koncert Budapesten, és mint tudjuk Freddie Mercury is elénekelte ezt a dalocskát. (Huh, még most is beleborzongok, ha eszembe jut!) Az est után sikerült szereznem néhány dvd-t, amik között volt egy magyar mese is. Igen, a Macskafogó! Már láttam a héten, hogy megvan az egyik ismerősömnek, és persze ódákat zengtem róla, hogy milyen jó film. Miután sikerült elkérnem, mozizós estét tartottam, ágyban fekve. Hát kell ennél több?!:)
Szerencsére a konferenciára írt anyagom is halad. Hamarosan befejezzük az átírást, és onnantól lehet tanulni. A kezdeti „négy óra alatt ¾ oldalt” felváltotta a „2,5 óra alatt 3 oldalt” sebesség, úgyhogy töretlenül haladunk előre. Sokadszorra is szeretném megköszönni Tanár Úrnak, hogy elolvasta és véleményezte az írásomat!
Jaj, hát majdnem elfelejtettem! A héten megírattam életem első zh-ját! Azt már eddig is észrevettem, hogy ha azt mondom nekik dolgozatírás közben, hogy „ne beszéljetek” vagy „csssss”, úgy különösebben nem érzékelik! Na de most! Szóltam kétszer-háromszor, aranyosan rám mosolyogtak, és folytatták. Na mindegy. De közben rájöttem, hogy eredendően gonosznak születtem! Ugyanis egy kicsit élveztem, hogy szenvednek! (Mostmár tuti, hogy a pokolra kerülök!) De ettől – mármint a szenvedéstől – függetlenül elég jól sikerültek a zh-k, vagyis inkább a várakozásaimnak megfelelően, bár meg kell mondanom, hogy valóban elég nehéz dolog az osztályozás.
Csütörtökön úgy döntöttem, hogy aznap nem tanulunk, hiszen mégis csak 23-a van. Helyette bevittem egy Budapestről szóló filmet, és azt néztük meg. Amikor előző este megnéztem, majdnem leestem a székről, mert úgy láttam, hogy az egyik csoporttársam és a barátját látom a filmen. De utána számoltam, hogy mióta is vannak együtt, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem ők azok. Pedig már majdnem megírtam az sms-t is neki! :)
Ígérem, legközelebb többet írok, de most elszállt az ihlet! Jaj, a legfontosabb: vasárnap már túl leszek a kint töltött időm felén. Akkor már kevesebb, mint 50 nap lesz hátra, és reszkess Vásárhely/Szeged!:P
Utolsó kommentek