Lassan-lassan eljutunk a végéhez. 10 nap múlva már Moszkva metróin dübörgünk, és egyre idegesebb leszek a repülés miatt. Az első ilyen repülésem (mármint utasszállítógéppel) nem igazán nyerte meg a tetszésemet, de remélem a második alkalom már jobb lesz! Örülnék, ha nem a szárnyak mellett ülnék. Még mindig elég hátborzongató visszagondolni, ahogy remegtek azok a szárnyak. És még mindig tudom, hogy ez normális, de akkor is! Szerintem életem egyik leghosszabb két óra 40 perce lesz, amíg hazaérünk. Kifele is hosszú volt, akkor talán a várakozás miatt, de most… Na mindegy! Az is el fog telni!
„Szerencsére” kezdek egyre idegesebb lenni! Egyrészt szerintem az utazás miatt (érdekes az utóbbi időben annyit beszélek a hazaútról, de miért?!:) ), másrészt pedig a konferencia miatt. Általában sikerült keveset, de azt legalább jó sz**ul aludni. Bár épp az elmúlt este sikerült olyan mélyen aludnom, hogy még arra sem emlékszem, hogy 6-kor csipogott a telefonom. Pedig elvileg beállítottam. Na mindegy! És már a szobaajtót is becsukom, hogy a hűtőm is kevésbé zavarjon!:P Pedig annyira nem zavaró, nekem. Azt hiszem, hogy egész megszoktam. És a ház lakóinak is már csak 10 napot kell kibírniuk, legrosszabb esetben! De szerintem hamarabb kikapcsolom. Mégis ki kéne takarítani, vagy valami.
Hó még mindig nincs. Sőt, 7 fokokat jósolnak az időjósok, pluszban, és mindenki teljesen ki van akadva, hogy ilyen jó idő van. Mondtam, hogy engem lehet szidni, mert biztos miattam van, hogy ne fagyjak meg. Szóval még mindig bőrkabát, meg őszi bakancs. Na jó, esténként (inkább délutánonként) azért általában felveszem a kesztyűmet, de a sapimat csak akkor, ha nagyon fúj a szél.
A héten sikerült elkezdeni a karácsonyi műsor gyakorlását. Nem visszük túlzásba: jövő csütörtökön már be is mutatjuk/mutatják. Szenvedünk, szenvedünk, de remélem minden rendben lesz. Azért egy kicsit felhúztam magam azon, hogy a megbeszélés előtt azt mondta Tanja, hogy szerinte ő nem jön a megbeszélésre, mert akkor a diákok nem fognak magyarul beszélni, és az nekik nem jó, úgyhogy akkor ő nem jön, jó? Biztos én vagyok kevésbé gyakorlott tanár, de egy megbeszélésen nem az a lényeg, hogy mindenki megértsen mindent?! Nem lényeg! De aztán megoldottuk! Igazából csak a másodévesek miatt féltem egy kicsit, ők azért még kevésbé értenek magyarul, de harmad- és negyedévesek tolmácsoltak, úgyhogy minden rendben lezajlott. Először úgy volt, hogy csak egy színdarabot adunk elő, mert hogy kevés az idő. Azért a biztonság kedvéért vittem két verset, amik nem olyan hosszúak és nehezek, szerintem. Azokat sikerült kiosztani, de a megbeszélés végén odajött hozzám az egyik tanítványom, hogy szeretne ő is verset mondani!!!!! Hogy ez mennyire jól esett!!! Azért kerestem több verset, ha valakinek közben mégis megjött a kedve hozzá, úgyhogy sikerült még három verset kiosztani. Így összesen 5 vers lesz, amiből négyet a harmadéveseim mondanak! Naggyon büszke vagyok!!! :) Bár azt még nem tudom, hogy jövő héten hogy fogunk gyakorolni (kedden, szerdán konferencia), de majd megoldjuk. Legfeljebb délután. Azért rossz, mert még nem tudom, hogy hánykor kezdődnek az előadások a konferencián, hogy nekem mikor kell beszélnem, szóval egyre inkább kezd viccessé válni a dolog!:) A diákok persze kérdezték, hogy a karácsonyi este után hová megyünk. Ha azt nézzük, ez nagyon fontos kérdés! De még nem sikerült eldönteni. Ott lesz nekik erre a jövő hét, hogy eldöntsék.
Tényleg! Sikerült prjaka receptet szereznem. Mármint a tésztájának a receptjét, úgyhogy otthon lehet rettegni!:)
A héten a vízumomat is sikerült meghosszabbítanom, ami azért is volt fontos, mert másodikán lejárt. Volt a nemzetközi osztályon egy pasi, aki megpróbált velem oroszul beszélni, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aztán átváltott angolra. Felcsillant a szemem, de közben erzául kellett válaszolnom egy másik embernek arra vonatkozólag, hogy mikor megyek haza, meg ilyenek. Egy kicsit nehéz volt ugrálni a nyelvek között, de valahogy csak összehoztuk, bevetve még kezünk istenadta képességét is, hogy mutogathatunk! Elég vicces volt! Úgyhogy most 2009. december elejéig van vízumom. Azért úgy gondolom, hogy addig nem leszek kint. Szerintem nem is engedné a család!
Ha minden jól megy, akkor most már tényleg megyek ma vásárolni, úgyhogy aki bújt, aki nem, mindenki azt kap, amit viszek neki!
Holnap jön a Mikulás, úgyhogy tessék szép tisztára suvickolni azokat a csizmákat, cipőket, lábbeliket! Azért még mindig bízom abban, hogy látok még havat! Talán Moszkvában… vagy valahol… csak egy kis havat!:)
Utolsó kommentek