Szaranszk

Hát újra itt! Röpke két hónap telt el azóta, hogy visszamentem Magyarországra, és már megint itt vagyok. Felvértezve az otthon töltött idővel, a vizsgák sikerével és nem utolsó sorban instant kajával. Meg jó magyar kolbásszal és szalámival! Iggggen! Elég gyorsan elrepült az a két hónap, főleg, hogy jelentős részét vizsgázással töltöttem. Ugyanakkor nagyon jó volt találkozni mindenkivel, és egyáltalán, a saját kis ágyacskámban aludni. A finom otthoni koszt is megtette a hatását…hm…elkezdtem aerobikozni!

Az utazás egész korrekt volt, és már a leszállást is könnyebben viseltem! Bár ennek az oka az volt, hogy a mellettem ülő lány, aki szintén magyar, szóval tartott. Egész jót beszélgettünk. A férje kint dolgozik Moszkvában, ő kint él vele, és csak alkalomadtán megy haza. Neki sem lehet könnyű! De nagyon hasonló a karikagyűrűnk. Vagyis nekem még csak jegygyűrű. Na mindegy!

Leszálltunk, Peti jött, csomagot elvittük, pénzt váltottunk, vonatjegyet vettünk, majd belevetettük magunkat a város forgatagába! Ez jelentős ideig metrózást jelentett. Aztán 7 óra előtt elindultunk a vasútállomás felé, mert Petinek 7-től egyéb programja volt. És én ott lettem hagyva! (tudom, hogy szenvedő, de ez most ide kell!) Persze közel az állomáshoz, de hirtelen azt se tudtam, hogy merre vagyok arccal. Úgy voltam vele, hogy majd 2 óra alatt majdcsak megtalálom. És láss csodát, sikerült! Persze a vonat elejébe szólt a jegyem, úgyhogy 10-en 1-2 kocsi mellett kellett elgyalogolnom inkább nehéz, mint nagy cekkerekkel. Mindenki fel akarta ajánlani a segítségét, de nagyon udvariasan mondtam nekik, hogy neeem!

A 11 órás út egész jól telt, szerintem aránylag sokat is aludtam. Ami még mindig nagyon zavar, hogy lelóg a lábam az ágyról. Bár a mellettem lévő ágyon egy baromi magas pasi aludt. A feje gyakorlatilag függőleges helyzetben volt. Nem lehetett valami kényelmes! :S

Szaranszkban már vártak. Tanja, Moszin sofőrje, Szergej és az egyik tanítványom, Oksana. És ültem egy igazi Volgában! Há’ de bizony! Még Moszkvában kiderült, hogy máshol fogok lakni. Ettől egy kicsit kétségbe estem, mert a másik helyet már megszoktam, meg úgy egyáltalán…! Mint utóbb kiderült, ez is egy kollégium, aminek az alsó 3 szintje szálloda. És én a harmadikon lakok! :) Ehhez első körben még volt heti háromszori takarítás is. De két alkalommal – egyszer ½ 9-kor, majd ¾ 8-kor – ébresztett a takarító néni, és akkor azt mondta (legalább is úgy gondolom), hogy itt hagyja a felmosót, a szemetet oda lehet kivinni és kész! Meg hogy van itt francia emberke, aki milyen jól beszél oroszul. Én nagyon kedvesen mosolyogtam. Vagyis igyekeztem, mert akkor tartottam kb. 5 órányi alvásnál, és nem biztos, hogy túl őszinte volt a mosolyom. Na mindegy! Azóta se jött! Ami még pozitívum, hogy kb. 3 percre vagyok az egyetemtől. Az ablakomból látom az épületet. Aki már lakott ilyen közel az iskolájához, az ismeri ennek az előnynek minden hátrányát! Még nem sikerült csöngetés előtt beérnem! De nagyon fogok ezután igyekezni! A fürdőszoba is szép. Lényegesen jobban néz ki, mint a másik helyen. És még erkélyem is van. Csak az ablakok és az ajtó széle le van ragasztva ragasztószalaggal. Gondolom a hideg ellen, bár nem tudom, hogy a papír ragasztószalag mennyit vég, főleg, hogy némelyik magától lejött. Azt még nem tudom, hogy le lehet-e majd szedni, de ha jobb idő lesz, majd megpróbálom megérdeklődni! És amíg el nem felejtem! Van rendes, magyar (vagy milyen) szabványos dugaljam!!! Nem kell átalakítót szereznem! Jee! Ennyi pozitív dolog után, talán érdemes egy-két szót ejteni a kevésbé pozitív dolgokról is! A szoba baromi kicsi! Nem sok helyem van se tornázni, se táncolni. A legviccesebb, amikor torna közben rúgni kell! He-he! Nincs konyha. Nem azért, mintha minden nap főznék, de azért néha. Kaptam egy rezsót a tanszéktől, ami egyelőre elég, de mi lesz, ha sütni akarok?! Ez a veszély még most kevésbé fenyeget, de ha jönnek a fiúk?! Akkor mi lesz? Meg még igazából nem tudom, hol fogom őket elszállásolni. De megoldom! Ezek legyenek a legkisebb dolgok. A lényeg, hogy jöjjenek! Előző félévben jöttem rá, hogy mekkora felüdülést jelentettek, amikor itt voltak.

Mint már mondottam volt, megismerkedtem egy igazi Szergejjel! Akár azt is mondhatnám, hogy felejthetetlen élmény volt! :) Miután mondta neki Tanja, hogy nem beszélek oroszul, nagyon készségesen felajánlotta, hogy majd ő megtanít. Ha-ha. Ahogy pakoltam a régi szállásomon hagyott dolgokat, megjegyezte, hogy nagyon kevés tányért viszek, miből fog enni, ha vendégségbe jön hozzám?! Azt is kifogásolta, hogy kicsi az új szállás. Mert hol fog ő így aludni?! Kaptam még felajánlást, hogy megtanít korcsolyázni is. Meg azért sem jó ez a szállás, mert hideg. Így még a földön se tud aludni. Hát, valamit valamiért. Azóta nem volt szerencsém találkozni vele! :)

Még aznap eljött hozzám este két tanítványom: Oksana és Tanja. El nem tudom mondani, hogy mennyire örültem nekik! Nagyon jól esett, hogy eljöttek! Kb. 2 órát itt voltak, és addig csak beszélgettünk, beszélgettünk.

Azon a héten még nem kellett tanítanom, úgyhogy pihenhettem. A munka igazából ezen a héten kezdődött el. Katjaval is folytattuk az orosztanulást, mert azért azt is kellene.

Érdekes, hogy nincs olyan veszett hideg még most sem, mint ahogy általában képzeljük. Ahogy anya vagy azuram fogalmazott: az orosz tél érdeklődés hiányában elmarad. Az elmúlt két napban verőfényes napsütés, plusz fokok…őrület! Beszéltük Katjaval, hogy majd elmegyünk korcsolyázni. Egyszer rákérdeztem, hogy mikor megyünk. Erre megjegyezte, hogy most nem jó, mert nincs elég hideg. Lehet, hogy a jég olvadása miatt mondta, de nem nagyon hiszem. Akkor éppen 0 fok alatt volt a hőmérséklet. Nem értek én ehhez!

De van hó! Bár tudom, hogy ez otthon már igazából nem újdonság, mert hogy otthon is lehullott az áldás, de amikor kijöttem, otthon még nem volt!

Mit is meséljek még? Van Internetem! Persze nem olyan körülmények között, mint otthon, de legalább van. Olyan csomagom van, amivel éjféltől 6-ig ingyé’ tudok netezni. Otthon ez többé-kevésbé még emberi időt jelent, úgyhogy a telefonálás után azurammal még szoktunk egy kicsit neten is beszélgetni. Ennek következtében 2-3 óránál sosem alszom el hamarabb, aminek egyenes következménye, hogy 10 körül szoktam ébredni. Persze csak ha megtehetem! Szerencsére egy héten csak kétszer van első órám, úgyhogy aránylag ki tudom magam pihenni. Meg igyekszem előre aludni. Nem dolgozik úgy, mint a vellám, de akkor netezek, amikor akarok. Éjféltől 6-ig!