Egyre viccesebbé(?) kezd válni a maradék 2 hetem. Azon agyaltam, hogy mit írjak (igen, már megint), mert hirtelen nem jutott eszembe semmi, de főleg az nem, hogy mi történt velem a héten. De ezt betudom korai szenilitásomnak, és boldogan élek tovább. De aztán jött a bűvös 10 óra! Eleinte úgy gondoltam, hogy reggel megyek netezni, mert akkor marad időm délután. Aztán a lustaság győzött, és inkább délelőtt mostam. (Említettem már, hogy mennyire utálok mosni?!) Szóval, teszek-veszek, amikor sms-t kapok: hogy jó lenne, ha minél hamarabb bemennék az egyetemre. Írtam, hogy csak délután szándékoztam. Erre kapom a következő sms-t, hogy december 8-án oroszul kellene előadást tartanom. Mivan?!?!?!?!?!?!?!?! Szerintem ilyen gyorsan még nem értem be az egyetemre, mint most (fantasztikus találmány a busz!). Szóval, kiderült, hogy a szegedi egyetemről kellene oroszul előadást tartanom, amiben igazából csak egy bökkenő van: az „oroszul”! Szóval, nem tudom, hogy mi lesz. Még egy kicsit reménytelennek látom a dolgokat, de majd megoldjuk valahogy!:)
Aztán kaptam az újabb instrukciókat: kapcsoljam ki a hűtőmet. Ezek szerint még mindig hangos! :) De akkor mi lesz a benne lévő kajával? Meg egyáltalán. Ebben az ügyben majd hétfőn próbálunk valamit intézni. Kíváncsi vagyok mi lesz!
Amíg írtam, szerencsére eszembe jutottak egyes dolgok, amik mentén talán elindulhatok, hogy újabb útra csábítsak mindenkit sziporkázó, fantasztikus írásaim által. (És ahogy anya mondaná: szerénységemnél már csak a szépségem a nagyobb!)
Múlt hét vasárnap eljött hozzám 3 tanítványom, mert a másik kettő nem tudott. (Az egyik lánynak most volt az esküvője, a másik pedig ott volt az esküvőn.) Miután még mindig nem vagyok nagy konyhatündér, ezért a már bevált rakott krumplit csináltam: finom, laktató, de főleg egyszerű. Előtte mondták, hogy ne vegyek sört, mert elég nekik a tea. Azért biztos, ami biztos alapon vettem. Még jó! Aztán még hozni is kellett! :) Az egyik lány sütött prjakat (pirogot)! Imádom!!!! De nagyon! Meg hozott „csapamo lovszo”-t. Szó szerint savanyú tejet jelent, de nagyon finom. Főleg cukorral! Nagyon-nagyon jól elesett! Mármint, hogy hozott!:) Kajoltunk, aztán megnéztünk egy filmet. Sajnos nem volt orosz felirata, úgyhogy nem mindent értettek belőle. Másnap megkérdeztem, hogy mégis, mi jött le nekik a filmből. Mélységekbe nem kellett belemenni. De nem is az volt a lényeg. Hanem, hogy itt voltak, aranyosak voltak!
Aztán a héten nem voltam mindig túl rózsás kedvemben. Meg nem is voltam mindig túl jól. Mármint nemcsak lelkileg, hanem fizikailag sem. De az a jó, hogy ez mindig elmúlik, amikor erza órám van. A tanárnő valahogy feltölt, vagy nem tudom. De általában mindig vigyorogva jövök ki óráról, attól függetlenül, hogy mennyire fáradtam el, vagy hogy hány órát tartottunk! És ez jó! Azt hiszem.:) Csütörtökön együtt mentünk el az Erjzja Múzeumba. Ő egy erza szobrász volt, és nagyon szép szobrai vannak! Dolgozott kővel is, de szerintem igazán zseniálisak a fából készült szobrai. A sok esetben nagyon kicsit faragott a fán, mert már maga az anyag magában rejtette a formát, alakot. Könyvben már láttam a műveit, de élőben…wow! Az egyik legismertebb és talán legnagyszerűbb műve a Mózes. De valami hatalmas szobrot tessék elképzelni! Maga a szobor, kb. 150-160 cm, de ez csak Mózes fejét ábrázolja. De naggyon érdekes! Igazából nem tudom betűkkel visszaadni, hogy milyen volt. Mondanám, hogy meg kell nézni (amit mondok is, ha valakinek lesz rá lehetősége), de ez talán egy kicsit nehezebb, mint elmenni Szegeden a múzeumba, vagy akár Ausztriába, Franciaországba.
Szombaton megvettük a vonatjegyem is, úgyhogy most már tényleg egyre kevesebb dolog akadályozhatja meg, hogy 15-én otthon legyek. Furcsa érzés, hogy két hét múlva megyek haza. Úgy érzem, hogy még annyi dolgom van, és annyi mindent nem csináltam még! Őrület! De valahogy majd megoldom!:) És végre tudtam szerezni orosz rock zenét. Vagy valami olyasmit! Már találtam néhány tényleg keményebb számot. Remélem a későbbiekben nagyobb szerencsém lesz.
Lassan kezd hűlni az idő. Már felvettem a sapkámat meg a kesztyűmet is. Meg a csősálat. (vagy minek hívják!) De miután még alig látok emberkéket vastag kabátban, így én sem vagyok hajlandó felvenni az enyémet. Persze, ha nagyon hideg lesz, én sem fogok inkább megfagyni, minthogy télikabátot vegyek, de még bírom. Bár a bakancsban kezd fázni a lábam, úgyhogy ideje kipróbálni az új csizmámat!
Tényleg! A múltkor raktam fel néhány képet a bogymon.fotoalbum.hu-ra, ha valakit esetleg érdekel.:)
Utolsó kommentek