Remélem, már mindenki lerágta a körmét, hogy vajon mi történhetett velem az elmúlt hetekben, hogy már megint ilyen soká írok. Elárulom, semmi olyan, aminek nem kellett volna. Kulturális programok egymás hegyén-hátán, amik abszolút nem voltak rosszak! Voltunk színházban: a volt szomszédom, Sanna, Lari és én. Az előadás oroszul volt, ami talán egy kicsit nehézzé tette a megértést, de szerencsére enélkül is érthető volt a darab. Aztán elmentünk palacsintázni a parkba. És csak fél órát kellett várni, mire a pulthoz jutottunk, és még ki is szolgáltak minket. Aztán volt Tavlaban is. Ez egy kis falu, ahol van egy iskola. Itt mindenféle csodálatos kézműves dolgokat, főleg fafaragásokat csinálnak a diákok. A fotóalbumomban vannak fent róla fényképek, úgyhogy tessék nézegetni, mert tényleg nagyon szépek. Mármint nem a fotók, mert nem vagyok egy nagy fotós, de tessék odaképzelni a többit! Láttunk mindenféle népi hangszereket is. Lari megkérdezte, hogy mennyiért lehetne venni, de ami eladó volt, az is 4000 rubelbe került, úgyhogy elállt a vásárlástól!:) Nagyon jó volt, hogy itt volt! Főleg azért, mert ott lakott, ahol én. Így minden nap mentünk vacsizni, és kevésbé voltak unalmasak az esték. Néha beültünk meginni egy sört valahova. Hol ketten, hol hármasban, Sannaval. Kipróbáltunk két egész éttermet, kv-zót. Az egyikben még Putyin is evett!!! Az egészben igazából az a vicces, hogy egyedül Sanna beszél valamit oroszul, de igazából nem elég túl sok mindenre, Lari meg semmit, én meg… hát igen. Amikor elmentünk a „12 szék” nevű étterembe, ketten mentünk. És meglepetésemre a pincérnő beszélt erzául!!! Szerintem nem értette, hogy miért akarok én erzául beszélni, miért nem jó az orosz! De egész jó konyhájuk van, és nem is drága annyira! Aztán Lari elment múlt csütörtökön, úgyhogy most megint egyedül vagyok. Ez most így nagyon drámaian hangzott, ennyire azért nem rossz helyzet, mert Sannaval is mászkálunk, csak Lari itt volt a közelben. Ennek egy hátránya volt. Hogy mindennap mentünk vacsizni, mint már írtam. Amit eddig leadtam, az most mind visszajött, úgyhogy kezdhetem előröl a fogyókúrát. Szörnyű! :)

A héten voltam két moksa faluban is. Igyekeztünk meggyőzni a diákokat arról, hogy milyen jó lesz nekik, ha az egyetemre jönnek tanulni, főleg a bölcsészkarra. Én mint reklám voltam jelen: hogy lám, még Magyarországon is tanulnak mordvinul, és ezért gyertek erre az egyetemre tanulni. Igazából nem látom az összefüggést, de ez biztos az én hibám. De voltunk múzeumban is, meg olyan iskolát láttam, hogy majd leesett az állam. Egy nem túl nagy faluban interaktív tábla, nyelvi labor miegymás. Hm! Kerekedtek szép, csillogó szemeim! :)

Újabb interjút is adtam. Nagyon kis vicces volt. Egy fiatal srác jött kérdezgetni a finneket a tanszékre. Én nagyon megörültem, hogy engem nem kérdezgetett. Amikor befejezték, mondta a volt a szomszédom, hogy itt vagyok én is, mint külföldi, finnugor, velem nem akar interjút készíteni. Igazából annyi problémám volt vele, hogy volt több politikai kérdése is a srácnak, és ez úgy egyikünknek sem jött be. A másik, hogy angolul folyt a társalgás, és amint már az előző bejegyzésben is említettem, rengeteget felejtettem. Azért megadtam az emil címemet, ha akar, akkor keressen fel. Már majdnem el is felejtettem, amikor kaptam egy levelet. Úgyhogy megbeszéltük, hogy majd szerdán felszed a koleszom előtt, és majd beülünk valami kellemesebb helyre, mint a tanszék. Nem túl messze van egy kvzó, ahol nem is voltak túl sokan, a zene se volt túl hangos, úgyhogy egész ideális volt. Már előre kitaláltam, hogy mit fogok mondani, ha esetleg politikai útra terelődne a szó, de legnagyobb meglepetésemre ez nem történt meg. Egy röpke fél óra után mondta, hogy köszöni szépen, ennyi volt. Teljesen megörültem. Aztán még elmentünk városnézni (nem mintha nem lettem volna itt előző félévben is), és beültünk kajolni az egyik kvzóba. (igen, már megint) Jelentem: ETTEM MAGYAR GULYÁSLEVEST! Vagyis valami hasonlót. Meg kell, hogy mondjam, annyira nem volt szörnyű! De tényleg! Már akartam enni akkor is, amikor Sannaékkal voltunk, de akkor nem volt. Egyedüli hibája az volt, hogy túl sok fűszer volt benne és túl kevés hagyma. Bár nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán volt benne! De ettől függetlenül le a kalappal! A héten viszont ettem rakott krumplit, igazi magyar kolbásszal!!!! Hogy az milyen jól esett! Oljaékkal csináltuk a kollégiumukban! Teljes eufóriában értem haza! :)

A mai nap eseménye, hogy voltam menyasszonyi ruhaboltban! Na nem nekem! Hacsak azuram nem akar meglepni, kijönni és rögtön elvenni, aminek azért nem túl nagy az esélye! A titkárnő, aki a tanszéken dolgozik, két hét múlva férjhez megy, úgyhogy elmentünk menyasszonyi ruhát nézni. Még időben, nem kapkodjuk el! Megbeszéltük Sannaval, hogy elmegyünk délután valahova, csak hogy ne otthon üljünk. Aztán 4 óra körül csörgött a telefonom, látom, hogy a titkárnő, hogy mit csinálok. Mondtam neki, hogy majd Sannaval találkozok. Kérdezte, hogy nincs-e kedvünk elkísérni őt ruhát venni. Mondtam, hogy majd megkérdezem Sannat. Mondta, hogy ő már beszélt vele, de sajnos nem értették meg egymást. (Nem is értem hogy! Egy kicsit problémás a dolog. Velem egy időben beszél angolul, erzául és magyarul. Sannaval és Larival finnül és angolul. Ez élőszóban még csak-csak, de telefonban egy kicsit már nehezebb. Ahogy Sanna mondta: communication breakdown!!!) Aztán felhívtuk, hogy OK, hol találkozzunk. Ha valaki látott már habos-babos ruhát otthon, akkor az az alapszint itt. Huh! Mi jól éreztük magunkat Sannaval, jókat nevettünk meg szörnyülködtünk. Némelyik szörnyű volt. Abszolút Barbie-baba, de a rosszabbik változatból! Aztán beültünk kajolni, mert igen éhesek voltunk Sannaval, hiszen sokat dolgoztunk, ugye?! Az egészben talán az volt a kellemetlen, hogy mi tudtunk beszélgetni, de Tanja nem igazán tudott beleszólni. Nem hisszük, hogy mindent értett. Néha próbáltuk bevonni a beszélgetésbe, de nagyon nehéz volt. Az étel viszont finom volt, meg egy kicsit drága. Vagyis nekem. Sanna mondta, hogy hasonló Finnországban is. Hát jó! Aztán nem tudtuk eldönteni, hogy kik játszották a döntőt az Európa Bajnokságon fociban tavaly. Úgyhogy most az a nagy harci feladatom, hogy megnézzem!